21. rész
A titokzatos úr
Tiberio lakása, esti órák.
Kopogtatnak az ajtón. A férfi félálomból felkelve nyit ajtót. Pandora az.
- Szia. Eddig bírtad? Haha. Megmondtam, hogy vissza fogsz jönni!
- Így igaz, visszajöttem. Nem is örülsz nekem?
- Dehogynem! Későre jár. Gyere be a hálóba és aludjunk!
Ezután Tiberio átkarolta Pandorát. Pandora magában így gondolkozott.
- Jaj, Tiberio, ha tudnád, hogy csak azért jöttem vissza hozzád, hogy megbosszuljam mindazt a megaláztatást, amit el kellett tűrjek tőled? Most meg fogod tudni, mi az igazi szenvedés, drága Tiberio!
Caffé de Colorada
Lucrecia és Don Mateo épp egy pohár bor mellett beszélgetnek az egyik asztalnál.
- Mesélsz nekem arról az asszonyról, akit a telefonban említettél?
- Nincs mit meséljek róla. Úgy hívják, Mercedes. Ő az a nő, akit mindenkinél jobban gyűlölök ezen a világon. 20 év után visszatért, hogy elvegyen tőlem mindent, de én ezt az életem árán is megakadályozom.
- És akkor miben segíthetek.
- Be kell menned a központi kórházba. A 106-os kórteremben megtalálod. Ismerkedj meg vele, férkőzz a bizalmába, és ha már egészen közel állsz hozzá, akkor segíts nekem tönkretenni őt. Elvenni tőle mindent, amije van. Sőt, hogy őszinte legyek, legszívesebben holtan látnám! A minap ráküldtem Vinniet és Valentét, hogy öljék meg. De az a két szerencsétlen elhibázta!
- Bocsáss meg, drága Lucrecia, de nem gondolod, hogy megölni valakit túlságosan kicsinyes és egyszerű? Nem, én nem vagyok gyilkos, persze, ha a körülmények rákényszerítenek, akkor más a helyzet. De ez az asszony felkeltette az érdeklődésemet. Lehet, hogy ő lesz a jövőbeli feleségem.
- Őt is meg fogod ölni, ahogyan az első feleségeddel tetted?
- Beszélj halkabban, te ostoba nőszemély! Egy nyilvános kávézóban vagyunk!
Lucrecia suttogni kezdett.
- Meséld el, hogyan és miért ölted meg Juana Albertát?
- Juana Alberta volt a nő, akit mindennél jobban szerettem. Ennek ellenére ő képes volt megcsalni. Amikor megtudtam mindezt, éktelen haragra gerjedtem. Egy szombat estén történt. Szombat esténként a gyerekek a nagyszülőknél tartózkodtak. Én kérdőre vontam a feleségemet, de ő tiszteletlen volt. Többször is megütöttem, ő azt kiabálta, hogy gyűlöl, hogy pokollá tettem az életét. Ekkor még jobban begurultam. Elővettem a pisztolyomat és egyszerűen meghúztam a ravaszt.
- Nahát, mindezt olyan nyugodt lelkiismerettel mondod, mintha csak a kedvenc sorozatodból tartanál élménybeszámolót.
- Sok év telt el azóta. Talán nem is hiszed, de megsirattam a nejemet. Ahogyan láttam meghalni, tudván, hogy én öltem meg… Nekem vannak érzéseim, Lucrecia! Chirio!
- Egészség! Igyunk a halott feleségekre!
Valentina lakása
Don Rocko épp a meccset nézi, Elisa asszony pedig a konyhában beszélget Valentinával.
- Hát Gabino? Nem úgy volt, hogy ma este találkoztok?
- De igen, úgy volt. Az előbb beszéltünk és azt mondta, nem ér rá. Tanul a holnapi dolgozatra. De nekem itt bűzlik valami.
- Miért? Nincs abban semmi rossz, ha tanul…
- Jaj, szerintem ez csak kifogás. Az utóbbi időben olyan furcsa.
- Ugyan, szerintem csak képzelődsz. Gabino rendes fiú… Remélem ezúttal meg fogod becsülni, nem úgy, mint régen…
Tiberio és Pandora albérlete
Tiberio áthívta néhány haverját. Jelen van José, Colin és Silvestre. Pandora feltűnően kedves mindenkivel. Még vacsorát is főzött.
- Jaj, srácok. Úgy örülök, hogy mindenki együtt van. De legjobban annak örülök, hogy kibékülhettem Tiberioval.
- Látjátok, fiúk. Megmondtam, hogy vissza fog térni hozzám! – dicsekszik Tiberio. – Egyszerűen nem bírja nélkülem.
- Megbocsátotok egy percre?
Pandorát belül fűtötte a méreg, ezért bevonult a szobájába, kivett a bárszekrényből egy üveg whiskeyt és kitöltött magának egy pohárral.
- Te nyomorult féreg. Még hogy nem bírom nélküled. Ha tudnád, mit tervezek ellened, te idióta!
Ezután megivott egy pohárral, majd még eggyel és még eggyel. Egészen addig, míg csak az alján maradt egy kevés. Ezután részegen kitántorgott a konyhába. A srácok épp vacsorájukat fogadják. Mindenkinek megakad a szeme a részeg lányon, aki kb. félórával ezelőtt még szín józan volt, most pedig alig áll a lábán.
Nagy nehezen sikerül leülnie az asztalhoz.
- Jó étvágyat, fiúk! – nyögte ki Pandora, és egy nagyot büfögött. – Jaj, elnézést!
José, Colin és Silvestre szakadtak a nevetéstől. Tiberio pedig szégyellte magát, hogy a barátnője nem tud normálisan viselkedni.
- Mi ütött beléd? Ide akarsz hányni?
- Naaaa, jól van már csak büfiztem egyet. Mi rossz van ebben? Megérteném, ha mondjuk pukiztam volna…
A srácok tovább nevettek, Tiberio pedig felállította Pandorát az asztaltól és félrehúzta a karjánál fogva.
- Teljesen hülyét csinálsz magadból. Úgy viselkedsz, mint valami paraszt lotyó. Ráadásul tök részeg vagy, alig állsz a lábadon. Előbb is majdnem telibe hánytad az asztalt.
- Na jól van már. Hagyj békén! Inkább adj a kajából. Elvégre én főztem.
- Tessék ott van. Szedj magadnak.
Pandora odarohant a tűzhelyhez, de ahelyett, hogy szedett volna, elővett egy villát és falni kezdett az edényből, amiben főtt a kaja. Mindenki furcsán nézett rá.
- Na, mit néztek? Nem láttatok még jó étvágyú nőt? Vagy az a baj, hogy a fazékból eszek, így nem kell annyit mosogatni.
Tiberio már a fejét fogta, miután jól lakott, leült a többiekhez, majd flörtölni kezdett Joséval.
- Te José. Olyan szépfiú vagy. – mondta neki és simogatni kezdte a combját.
Mindenki ámultan nézett rá. Tiberio egyre mérgesebb lett.
- Na mi a szösz? Már csak az kell, hogy kikezdj a haverjaimmal.
Pandora ezt mintha meg sem hallotta volna, tovább simogatta Josét.
- Na ebből elég! – kiabált Tiberio, majd lerántotta a székről Pandorát, beleragadt a hajába és lekevert neki egy pofont!
Pandora hisztirohamot kapott.
- Te átkozott! Utoljára emeltél kezet rám!
- Légy szíves, most távozzatok! Igazán sajnálom, hogy ez a bolond nőszemély tönkretette az esténket.
A fiúk elmentek. Tiberio pedig minden mérgét Pandorára zúdította.
- Mi volt a célod, hogy nyilvánosan is megalázz? Egy könnyűvérű szajha vagy!
Ezután berángatta Pandorát a szobájába, lehajította az ágyra és elővette a derékszíjat.
- Mit akarsz azzal?
- Most végre megtanulod, mi az a tisztelet.
Tiberio lehúzta Pandora nadrágját és ütni kezdte a lány lába szárát minden erejéből. Pandora keservesen kiabált.
- Elég! Hagyd abba!
- Képes lettél volna kikezdeni azzal a nyomorulttal? Meg kellene, hogy öljelek! – kiabálta és tovább ütlegelte a lányt. Kb. a tizedik ütésnél megállt. Sóhajtozni kezdett.
- Nyomorult szajha! Holnaptól ki sem mozdulhatsz innen! Megértetted te ribanc?
San Luis Egyetem.
Eljött a reggel. A 303-as teremben irodalom órához készülnek. Gabino Maria Elena mellett foglalt helyet.
- Hogy van a húgod?
- Ő jól van. De most őszintén. Te nem Valentinával jársz?
- Még igen, de lehet, hogy már nem sokáig.
- Miért? Csak nem a húgom miatt.
- Jaj, majd mindent a maga idejében. Egyelőre nem tudom, hogy a húgod, hogyan érez irántam. De köztünk maradjon az, hogy róla kérdezősködök.
- Hát persze. Szerintem te bejössz neki. De ha igazán akarod, sietned kell. Nehogy valaki megelőzzön.
- Mire célzol.
- Tegnap délután Carolina és Diego együtt tanultak.
- Ki az a Diego?
- A kertészünk. Aki egyébként nekem csapja a szelet.
- Hát akkor kapj az alkalmon. Mielőtt még lecsapna a húgodra!
- Te bolond vagy? Én nem vagyok szerelmes Diegoba. Ha akarsz valamit Carolinától, akkor neked kell lépned. Nem nekem.
Kórház, 106-os kórterem.
Mercedes éppen ébredezik, amikor valaki közeledik a szobájába. Fekete lakkozott cipőt, fekete nadrágot, fehér inget és fekete zakót visel. A kezeiben egy csokor rózsa.
- Jó napot! Maga kicsoda?
- Mateo vagyok. Maga pedig bizonyára Mercedes.
- Mit akar tőlem?
- Sokat hallottam magáról. Én leszek a maga védelmezője.
- Hogy mondta?
- Jól hallotta. Ezentúl vigyázni fogok magára, hogy többé senki, senki se bántsa!